Kóstolás és kreatív főzés

A kóstolás egy igen érdekes mozzanata a főzésnek. Egyes vélemények szerint, aki igazán jól tud főzni, nem kóstol, pontosan eltalálja a mennyiségeket és az arányokat. Ugyanakkor Gordon Ramsay szájából hangzott el egyik sorozatában a következő mondat: „Hogy akarsz feltálalni olyan ételt, amit te magad meg sem kóstolsz?”

Most akkor hogy is van ez?

Nyilván vannak ételek, amelyeket utólag már hiába is kóstolgatunk, olyanok, amilyenek. Tipikusan ilyenek a rakott ételek, a panírozott ételek, általában azok, amelyeket sütőben vagy zsiradékban sütünk, s már se beletenni, sem kivenni nem tudunk belőlük semmit, nem tudjuk utólag beszórni, locsolgatni, mert az már nem olyan lesz. Persze szükség esetén ezek is kaphatnak felületi sózást, fűszerezést, de teljesen más, amikor sülés közben magukba szívják a sót és egyéb fűszereket. Azért erre is van megoldás, nem kell teljesen a sötétben tapogatózni.

Másfelől kétségtelen tény, hogy aki még éppen ismerkedik a konyhaművészettel, tanulja az elkészítési módokat, a különféle konyhai trükköket, hogy hogyan működnek az alapanyagok, valamire mégis támaszkodnia kell. S mi másra is támaszkodhatna, mint egy receptre? Ugyanakkor ha megkérdezi az édesanyjától, a barátnőjétől és a kolléganőjétől ugyanannak az ételnek a receptjét, valószínűleg háromféle változatot fog hallani. Nyilván kipróbálja ezek közül valamelyiket, ha ízlik megtartja, ha nem, akkor legközelebb a másikkal próbálkozik. Ha megkedveli a konyhai foglalatoskodást, ezen próbálkozásoknak az eredményeként szép fokozatosan kialakul a kreatív főzés.

Kreatív főzés

A kreatív főzés számomra azt jelenti, hogy soha nem készítem az eredeti recept szerint az ételeket, ellenben mindig kóstolok. A recept egyfajta kiindulási pont, nem kőbe vésett törvény. Főzés közben is, a főzés végefelé is kóstolok. Ez alól legfeljebb a sütemények és a fentiekben már említett ételtípusok jelentenek kivételt, hiszen ezekbe belekerült, ami belekerült, olyan lesz, amilyen.

És mit is jelent az, hogy nem készítem az eredeti recept szerint? A számomra nem tetsző alapanyagokat, fűszereket kihagyom, de amelyik marad, abból is legtöbbször vagy többet vagy kevesebbet használok. Sokszor előfordul, hogy valami más is belekerül az ételbe, amiről az eredeti receptben szó sem volt.

Ehhez persze nyilván szükség van némi konyhai tapasztalatra. Még élénken emlékszem, amikor első ételeim fölött tanácstalanul álltam, mert a kóstolás közben éreztem, hogy valami nem jó, valami hiányzik (vagy éppen valami túl sok), de elképzelésem sem volt, hogy mi lehet az. Idővel mindenki megtanulja az ízeket elkülöníteni, s halálbiztosan megállapítani, hogy hol van az eltérés az ízben, amit így már könnyű orvosolni. De ehhez kóstolni kell, mese nincs.

És persze egy még magasabb fok, ha úgy tetszik magasiskola, amikor az ember lánya (vagy éppen fia) a megszerzett konyhai tapasztalatokkal új és új ételeket, fogásokat talál ki és alkot meg. A normál hétköznapokban ezeket akár a szükség is szülheti, de a kíváncsiság és a kísérletező kedv is.

Kóstolás – Mire jó még?

Kevesen főznek úgy otthon, mint a főzős műsorokban, hogy miden hozzávaló szépen ki van készítve, csak bele kell tenni az ételbe a megfelelő mennyiségeket, sőt talán még a megfelelő mennyiségek is ki vannak adagolva. Kapkodjuk elő a hozzávalókat innen-onnan, szekrényből, hűtőből, fűszerpolcról. Éppen ezért kóstolni azért is célszerű, mert az ember sokadszor már képes annyira rutinból főzni egy-egy ételt, hogy a nagy rutinban simán kifelejti belőle például a sót vagy valamelyik fűszert. Egy gyors kóstolással és a fentiekben említett némi tapasztalattal a hiba pillanatok alatt kiküszöbölhető.

Így aztán én magam inkább Gordon Ramsay-vel értek egyet, aki a kóstolás mellett tette le a voksát. És ezzel a kötött receptek világa helyett feltárul a kreatív főzés világa is, ahol a fantáziánk szabadon szárnyalhat a család és barátok nagy-nagy örömére, s ahol egy valódi alkotó folyamat résztvevői lehetünk.

Jó kóstolást!

Mentés

Mentés