Lecsó, a legnyáriasabb magyar étel

A lecsó talán a legnyáriasabb magyar étel (vagy a legmagyarosabb nyári étel), s talán nem is igen találni olyan magyar embert, aki ne szeretné. (No, jó, azért én is ismerek ilyet.) Mivel az egész országban megannyi háztartásban készül rendszeresen a nyár folyamán, így igazán autentikus receptet talán nem is találni, hiszen ahány ház, annyi szokás.

Életem egyik legmegdöbbentőbb gasztronómiai élménye éppen a lecsóhoz kötődik. S pont a fentiek miatt. Nagymamám barátnője éppen ebédelt, amikor meglátogattuk, s mondta, ad belőle nekem is, mert ő sem tudná elviselni, ha a kedvenc ételét ennék előtte, amiből ő nem kaphat. Mély megdöbbenéssel néztem a tányérján lévő meghatározhatatlan ételkupacot, a tetején egy tükörtojással.

Majd illedelmesen megettem azt a zónaadagot, amit elém rakott. Egész jó volt, de még mindig nem értettem, ez mitől is lenne a kedvenc ételem, amiből nekem okvetlenül ennem kellett. Hazafelé kérdeztem meg Nagymamámtól, hogy mit is ettem. Lecsót, érkezett a válasz. Ekkor lepődtem meg igazán…

És itt most rögtön el is kezdhetem sorolni, mert ez is olyan, mint Gombóc Artúr csokoládéi, van belőle mindenféle. Rizses lecsó, tarhonyás lecsó, tojásos lecsó, üres lecsó, gombás lecsó, nokedlis lecsó, virslis lecsó, kolbászos lecsó, szalonnás lecsó. A fentiek tanúsága szerint pedig még tükörtojásos lecsó is.

És persze ki tudja, hogy még milyen egyéb lecsó, aminek a létezéséről sem hallottam. Készülhet kicsit natúrabban és teltebb ízekkel, gazdagabban. Van, aki levesebben szereti, mert a legjobb, amikor a friss és puha kenyérrel kitunkolja a levet, és van, aki szinte teljesen lé nélkül, amolyan félig sült állapotban rajong érte. Van, aki egészen apróra vágott zöldségekből, van, aki nagyobb darabokkal kedveli. És olyan is van, aki szinte pürésre főzi benne a paradicsomot, esetleg a paprikát is, míg mások szeretik látni benne a zöldségeket.

A lecsóban többek között az a jó, hogy készülhet reggelire, ebédre, de akár vacsorára is. A számtalan variáció miatt szinte megunhatatlan, és minimális gyakorlattal is könnyű elkészíteni.

Az én lecsóm nem túl leveses, de nem is száraz, és a zöldségek sincsenek szétfőzve benne. Aki kevesebb lével szeretné elkészíteni, egyáltalán ne használjon fedőt és nagyobb lángon készítse, aki több lével szeretné, végig használjon fedőt. Aki jobban szétfőzné a zöldségeket, főzze a kívánt állag eléréséig.

Lecsó hozzávalói

1 kg paprika
0,5 kg paradicsom
2 fej közepes méretű vöröshagyma
1-2 gerezd fokhagyma
só
olaj vagy füstölt szalonna
pici cukor (elhagyható)
betétnek, illetve további ízesítéshez: rizs, tarhonya, tojás, kolbász, virsli, stb. (ízlés szerint, de el is hagyható)

Lecsó elkészítése

1.    A vöröshagymát és a fokhagymát megtisztítjuk, majd apróra vágjuk mind a kétféle hagymát. A fokhagymát fokhagymanyomón is átnyomhatjuk.

2.    A paprikákat és a paradicsomokat megmossuk, a paprika csumáját eltávolítjuk, mindkettőt ízlés szerinti méretűre vágjuk.

3.    Egy lábos aljára teszünk egy kevés olajat vagy kevés apróra vágott füstölt szalonnát. A szalonna zsírját kisütjük, vigyázzunk, hogy ne égjen meg. A zsiradékra tesszük a vöröshagymát, üvegesre pároljuk, hozzáadjuk a fokhagymát is, forgatunk rajta néhányat, amíg felcsap az illata.

4.    A hagymákhoz adjuk a paprikát, megsózzuk (kb. 1 tk. sóval, de ez függ a további ízesítők sósságától is), majd nagyjából 10 percig főzzük saját levélben (tegyünk rá egy félig elhúzott fedőt). Ekkor hozzáadjuk a paradicsomot is, és fedő nélkül főzzük tovább.

5.    Ha virslit, kolbászt, tarhonyát vagy rizst adnánk hozzá, ekkor tegyük meg. (A tarhonya ízének jót tesz, ha előpirítjuk, mielőtt a lecsóba tennénk.) A gombát kicsit később is ráérünk hozzáadni. Addig főzzük, amíg megpuhulnak a zöldségek és a rizs vagy tarhonya is. Ha tojásos lecsót készítenénk, a zöldségek megpuhulása után adjuk a felvert tojásokat a lecsóhoz. A nokedlis lecsóhoz a nokedlit külön főzzük ki, majd a kész lecsóba forgatjuk.

6.    Ha elkészült a lecsó, kóstoljuk meg, ha a paradicsomtól nagyon savanyú lenne, adhatunk hozzá egy pici cukrot. Ha ízetlennek érezzük, sózzuk utána, majd hagyjuk még egyszer felforrni.

7.    Friss, puha kenyérrel még melegen tálaljuk.

Jó étvágyat!