Talán a sóska a spenót mellett a legmegosztóbb főzelékféle. Vannak, akik már a színét és állagát sem bírják, mások rajonganak érte, a gyerekek pedig általában a sóskát jobban szeretik, mint a spenótot.

Én mindkettőt nagyon szeretem, és gyakran készítem is. Ahogy a képen is látszik, számomra a klasszikus napközis menzás változat a nyerő, ha sóskáról van szó, csakis sós vízben főtt burgonyával eszem. (Ez azért is vicces, mert bár nagy krumplirajongó vagyok, de a vízben főtt változatot kedvelem a legkevésbé.) Sokan szeretik sült krumplival is.

A sóska szószként és főzelékként is funkcionálhat. Tálalhatjuk például levesben főtt hús vagy natúr szelet és valamilyen burgonyás köret kísérőjeként, vagy főzelék módjára adhatunk hozzá tükörtojást, sült virslit, kolbászt vagy más feltétet is.

Sajnos teljesen pontos receptet nem tudok adni, mert ez függ a rendelkezésre álló sóska mennyiségétől és attól is, hogy a pürésített sóska mennyire zsenge. (A zsengébb sóskának enyhébb az íze, az idősebb leveleknek erőteljesebb és savanyúbb.) Nagyjából úgy számolhatunk, hogy egy félkilós sóskapüréhez 7-8 deci tejre, 3-4 evőkanálnyi cukorra és kb. ugyanennyi lisztre lesz szükségünk.

Sóska hozzávalói

friss, fagyasztott vagy üvegben eltett sóska (kb. fél kiló sóskapüré)
tej (kb. 1 liter)
cukor vagy más édesítő (kb. 3-4 ek.)
liszt vagy étkezési keményítő (kb. 3-4 ek.)

Sóska elkészítése

1. A friss sóskát készítsük elő úgy, ahogy a sóska befőzésénél leírtam. Az így nyert sóskapürével már úgy dolgozhatunk tovább, mint a fagyasztott vagy üvegben eltett változattal.

2. A fagyasztott sóskát olvasszuk ki, legjobb, ha egy éjszakára áttesszük a hűtőszekrénybe. (Nem baj, ha nem olvad ki százszázalékosan.)

3. Tegyük a sóskapürét egy lábosba, kezdjük el melegíteni, adjunk hozzá nagyjából másfélszeres mennyiségű tejet és egy kevés cukrot. Amíg fölforr a sóskapüré, keverjük csomómentesre a lisztet vagy étkezési keményítőt kb. fél deci tejjel.

4. Ha felforrt a sóskapüré, adjunk a püréből egy keveset a lisztes tejhez, majd öntsük bele a pürébe. Forraljuk át, nehogy liszt íze maradjon a kész szósznak. Kóstoljuk meg, ha szükséges, adjunk hozzá még egy kevés cukrot. Ha híg lenne, keverjünk el még egy kevés lisztet tejjel, és adjuk hozzá ezt is, majd forraljuk ki ismét. Ha sűrű lenne, hígítsuk tejjel. Előfordulhat, hogy kicsit „vad” íze lesz, ez akkor fordulhat elő, ha kicsit idősebb levelekből készül, ilyenkor további tej és esetleg cukor hozzáadásával enyhíthetünk az ízén, s ha szükséges, adjunk hozzá még sűrítést is.

5. A sóskát nem szokás sózni, de előfordulhat, hogy jobban kiemeli az ízeket egy-két csipet só.

6. Tálaljuk főtt hús és krumpli kísérőjeként vagy tükörtojással, sült virslivel, illetve más feltéttel.

Jó étvágyat!