Tavasszal van a friss sóska szezonja, amelyből ilyenkor érdemes télire is betárolni.

A piacon, de zöldségesnél is könnyen hozzájuthatunk ehhez a levélzöldséghez, általában nagy zsákokból árulják. A szupermarketek polcain inkább műanyagdobozokba csomagolt formában találkozhatunk vele, ez általában drágább is, inkább friss főzelékhez vagy salátába való, mint befőzéshez. Nálunk a kertben terem, nagyon igénytelen növény, szóval egyszerű dolgom van, csak levágom a leveleket, és indulhat a sóskafőzés.

A tartósítást két módon is végezhetjük. Az egyik módszer, ha a sóskapürét lefagyasztjuk, ahogy ahhoz az üzletekben is hozzájuthatunk egész évben. Ez az egyszerűbb módszer, de számolni kell vele, hogy a fagyasztóban helyet foglal.
A másik módszer, hogy üvegekbe tesszük, így a kamra polcán vígan elvan a felhasználásig. Nálam még soha nem romlott meg egy üveggel sem, a fagyasztót pedig bőven tudom másra is használni.

Gyerekkoromban Nagymamám kizárólag friss sóskalevelekből főzött sóskát, így volt lehetőségem beletanulni a sóskapucolás rejtelmeibe. Senkit ne tartson vissza a pucolás, mert pár próbálkozás után könnyű megtalálni a leginkább kézre eső módszert, utána már megy, mint a karikacsapás, a receptnél leírom ehhez a támpontot.

Sóska télire – hozzávalók

friss sóskalevelek
nagy fazék
turmixgép, merülő mixer vagy aprítógép
kis üvegek vagy dobozok (mélyhűtőtasakok)
olaj vagy zsír
celofán (elhagyható)

Sóska télire – elkészítés

1. A sóska befőzése a tisztítással kezdődik. A hibás, beteg leveleket menet közben kidobjuk. A tisztításhoz a vastagabb levélnyelekről egyszerűen húzzuk le a leveleket. Ehhez az egyik kezünkkel fogjuk meg a levélnyelet, a másikkal a levél tövét, és húzzuk a levelet a levél csúcsának irányába. Hogy melyik kezünkkel fogjuk, és melyikkel húzzuk, ez lényegtelen, amelyikkel jobban kézre áll. Ha ügyesen csináltuk, akkor az együk kezünkben marad a levél, a másikban pedig a levélnyél vaskosabb része némi levélmaradvánnyal. Sajnos ez nem olyan, mint a borsó meg a héja, nem válik szét magától, de kis gyakorlással majdnem tökéletesen lehúzható a levél a levélnyélről.

2. Ha mindez megvan, bő vízben többször mossuk át a leveleket, úgy, ahogy a salátát. Addig folytassuk, amíg a víz alján már nem úszkálnak homokszemek.

3. Tegyük egy nagyobb lábasba a leveleket vagy a levelek egy részét egy pici vízzel. Gyorsan összeesik, így folyamatosan tudjuk adagolni az újabb és újabb leveleket.

4. Kevergessük addig, amíg az összes levél összeesik, sötétzöld színt kap. Ekkor zárjuk el alatta a hőforrást.

5. Hagyjuk egy pár percig hűlni, majd pürésítsük a merülő mixer, a turmixgép vagy az aprítógép segítségével. (Ezek hiányában szitán is áttörhetőek az összeesett levelek, bár így kicsit macerásabb a pürésítés.)

6. A pürét öntsük egy lábasba, és forraljuk fel.

7. Ha üvegekbe tesszük, az előkészített kisebb méretű üvegekbe öntsük bele a sóskát úgy, hogy a püré fölött a peremig maradjon nagyjából egy ujjnyi hely. Óvatosan csorgassunk olajat vagy olvasztott zsírt a sóskapüré tetejére úgy, hogy mindenhol eltakarja a pürét, majd tegyünk rá egy réteg celofánt, és tekerjük rá a tetejét. (Ha teljesen sértetlen a fedő, celofán nélkül is rátekerhetjük, ha pedig nincs fedő, akkor két réteg celofánnal zárjuk le az üveget.) Az üvegeket száraz dunsztban hagyjuk kihűlni, vagyis bugyoláljuk be jó alaposan pokrócokkal, régi kabátokkal, bármivel, amivel melegen tudjuk tartani az üvegeket. Két-három nap elteltével, amikor az üvegek teljesen kihűltek, felrakhatjuk a kamrapolcra.

8. Ha fagyasztóba tesszük, az újraforralást akár el is hagyhatjuk. Tegyük félre hűlni, majd öntsük dobozokba, tegyük rá mindegyikre a tetejét, és végül rakjuk be a fagyasztóba. Kisebb helyet foglal a sóskapüré, ha visszazárható mélyhűtőtasakokba öntjük, és úgy fagyasztjuk le, hogy szép lapos csomagokat kapjunk.

9. Az üvegben eltett vagy fagyasztott sóskapüréből a szokásos módon készíthetünk szószt vagy főzeléket.