A rántás készítése igényel némi odafigyelést, de nem ördöngösség. Ráadásul akkor sem történik semmi, ha elrontjuk, vagyis becsomósodik. Ne essünk kétségbe, nem nagy veszteség. Dobjuk ki, majd kezdjük a folyamatot elölről. (Jelen esetben fotót nem tudok prezentálni, mert legalább másfél évtizede nem használok rántást az ételekbe, de ígérem, készítek majd egyet a rend kedvéért.) És lám, elkészült a fotó. 🙂

Viszont azért, mert én nem használok rántást, nem foszthatok meg senkit attól, hogy rántással készítse az ételeit, ha így szokta meg, ha ezt az ízvilágot szereti. Vannak nagyon-nagyon egészségesen táplálkozó ismerőseim, akik el sem tudnának képzelni egy bablevest jó fokhagymás rántás nélkül, de a különféle száraz hüvelyesekből készült főzelékek is csak ekként kerülhetnek az asztalukra. A szokás nagy úr.

Gyerekkoromban a rántás volt az egyik fő sűrítője a leveseknek és főzelékeknek. Nagymamámnak is, Anyukámnak is külön rántásos láboskája volt, s hozzá egy pici fakanál. Azóta sokat változott a világ, s a mindenféle reform és egészséges táplálkozási irányzatok szinte teljesen kiszorították ezt a sűrítési módot.

Rántás hozzávalói

2-3 ek. zsír vagy olaj
4 ek. finomliszt
esetleg fokhagyma (vagy hagyma) és/vagy pirospaprika

Rántás készítése

1. A fenti mennyiségekből készült rántás nagyjából egy családi adag főzelék vagy egy jó nagy fazék leves besűrítéséhez elegendő.

2. Ha fokhagymás rántást készítünk (pl. bablevesbe), megtisztítjuk a fokhagymát, majd apróra vágjuk. A kezünk ügyébe készítjük a pirospaprikát is, ami a legtöbb leves és főzelék szép színét adja. Előkészítünk egy bögrényi vizet is.

3. A zsiradékot kissé felhevítjük, hozzáadjuk a lisztet, majd folytonos keverés mellett a kívánt árnyalatúra „pirítjuk”. Világosabb rántás készül például zsenge főzelékekhez és levesekhez vagy besamelmártáshoz, sötétebb a bableveshez vagy lencsefőzelékhez. A szín egyúttal az ízhatás erősségét is befolyásolja, illetve mutatja. A legfontosabb, hogy ne égessük oda, ezért kell folyamatosan keverni.

4.  A kívánt árnyalat elérésekor – vagy inkább talán egy pár másodperccel hamarabb – hozzáadjuk a fokhagymát, esetleg hagymát és/vagy pirospaprikát, továbbra is folyamatosan keverjük, majd elzárjuk a rántás alatt a lángot. (Vigyázzunk, a pirospaprika nagyon könnyen megég, és így már keserűvé teszi az ételt.) Még mindig folyamatosan keverve felöntjük egy kevés vízzel, hogy lehűtsük a rántást és ne piruljon tovább. Óvatosan végezzük ezt a műveletet, mert némi forró gőz fog felcsapni.

5. Ezt követően már hozzáadhatjuk a rántást az ételhez. A hőkiegyenlítés érdekében érdemes az ételből egy-két evőkanálnyi mennyiséget a rántáshoz keverni, majd ezt a keveréket beleönteni az ételbe. Az ételt is kavargassuk, nehogy összecsomósodjon benne a rántás.

6. Ha mégis összecsomósodott a rántás az ételben, várjuk meg, amíg a rántáscsomók felúsznak az étel tetejére, s vagy próbáljuk szétnyomkodni őket, vagy halásszuk ki az ételből. Szükség esetén készítsünk még egy adag rántást, hogy végül kellő sűrűségű legyen az ételünk.

Tipp

Habverővel talán könnyebb dolgunk lehet, mint fakanállal, főleg a vízzel való elegyítéskor. Kísérletezzünk bátran.

Ha ráéreztünk a rántás készítésének mikéntjére, egészségesebb verzióban teljes kiőrlésű liszttel és más lisztekkel is készíthetjük. Ebben az esetben arra ügyeljünk, hogy a sötétebb színű liszteknél a pirulási folyamatot nehezebb kontrollálni. Talán érdemesebb a felszálló illatokra hagyatkozni ebben az esetben.